A mesterszakács

elmélkedés az Évközi XXVI. Vasárnap szentírási szakaszaihoz

Számos film készült már, amely elsőosztályú éttermek konyháinak titkaiba kalauzol el bennünket. Ezeknek a játékfilmeknek különleges szereplője a mesterszakács, aki lendületes léptekkel le-föl járkál a hatalmas konyha pultjai között, egy s másban besegít a különböző munkafolyamatokba beletemetkező segédeknek, láthatóan minden a fejében van, tudja, hány fogás készül, mihez mennyi időre van szükség, mivel hol tartanak éppen. Mindent felügyel, mindent átlát, és optimális körülményeket biztosít az ínyencfalatok elkészültéhez.

Más oldalról nézve, a mesterszakács alig süt-főz valamit. Bár mindenen rajta van a szeme, mégsem mondható, hogy végig követi minden készülő étel útját. Megbízik munkatársaiban, és engedi, hogy ők dolgozzanak végig egy-egy étellel; ő csupán terelgeti őket, kiigazítva, ami elcsúszni látszik. Talán lehunyt szemmel is tudja, ki mit csinál az étterem konyhájában, érzi, mikor kire kell rákérdeznie, ki mikor ér kényes ponthoz az ételkészítésben. Mindezt élvezettel teszi, nincs benne görcsösség vagy pánik, ura a helyzetnek, és a konyha virtuózaként váltogatva veszi kézbe a párhuzamosan futó szálak közül azt, aminél éppen az ő szakértelmére van szükség.

Az élet dolgainak ez a virtuóz kezelése, magabiztos eleganciája néz vissza ránk Jézusban, aki nem féltékeny az ismeretlenre, "aki az ő nevében ördögöket űz ki." (Vö. Mk 9,38) Ugyanez a belső szabadság ölt testet Mózes alázatában, hisz nem féltékeny a neki nem engedelmeskedő Eldadra és Medadra, akik "prófétai elragadtatásba estek a táborban." (Vö. Szám 11,27) Mindketten virtuóz mesterszakácsai Istennek, valóságos emberként nem akarnak mindent kézben tartani és maguk csinálni, hanem csak arra figyelnek, hogy jó irányba menjenek a dolgok. "Hiszen aki nincs ellenünk, velünk van." (Mk 9,40) Bennünket is erre a szabadságra hívnak:

Bárcsak az egész nép prófétálna, s az Úr nekik adná Lelkét!" (Szám 11,29b)

Jézus határozottan kéri, hogy engedjük el görcsös ragaszkodásainkat, akármennyire is hozzánk nőttek, mert "jobb neked csonkán az életre bemenned, mint két kezeddel együtt a gyehennába jutnod, az olthatatlan tűzre." (Mk 9,43b) Amikor belefeledkezünk valamely munkába, legyünk bátrak, és engedjük, hogy a mesterszakács az élet egészének távlatából helyre tegye igyekezetünket, hogy ne pazaroljuk erőnket felesleges körök megtételére, a vagyon és a társadalmi elismertség hajszolására. "Vagyonotok oda, ruhátokat megette a moly. Aranyotokat és ezüstötöket belepte a rozsda, és ez a rozsda tanúul szolgál ellenetek." (Jak 5,2-3a)

Dolgozzunk a mesterszakács keze alá, s közben lessük el tőle virtuóz belső szabadságát, hogy mi is csak arra figyeljünk, hogy Lélekkel eltelve életünk az Atya felé tartson!