A titokzatos dimenzió

elmélkedés az Évközi XXI. Vasárnap szentírási szakaszaihoz

Az ember különlegessége a teremtett világban, hogy tud elnémulni, olykor elakad a szava, és rabul ejti a csodálat. Mindez akkor következik be, amikor olyat lát, tapasztal meg, amit értelmével befogadni képtelen. Rudolf Otto a teremtmény gyermeki függése, a félelmes, fenséges, energiával telített, lenyűgöző, egészen más, bámulatos és fenséges szavakkal írja le Isten jelenlétének ezt a befogadhatatlan szépségét. Ez egy titokzatos dimenziója életünknek, ami akkor nyílik meg, amikor lelassulunk, elcsendesedünk, elámulunk.

Józsue világosan vázolja a választott nép gondolkodásának koordináta-rendszerét, amikor eléjük állítja: "válasszatok most, kinek akartok szolgálni: azoknak az isteneknek-e, akiknek atyáitok szolgáltak Mezopotámiában, vagy az amoriták isteneinek, akiknek most a földjét lakjátok." (Vö. Józs 24,15b) Körülvesznek minket is életünk adottságai, beletemetkezünk a munkába és sokszor a szórakozásba; ők az "amoriták istenei". És bennünket is meghatároznak a gyerekkori beidegződések, a szüleinktől ránk égett viselkedésminták; ők "az istenek, akiknek atyáitok szolgáltak". Mielőtt azonban szűknek éreznénk ezt az ösztönök, vágyak, megszokások által determinált valóságot, ami oly fájón gúzsba köt néha, Józsue kijelenti: "Mi, én és házam népe az Úrnak szolgálunk." (Vö. Józs 24,15b) Mert az Úr "nagy csodákat [tett, és] oltalmazott minket" (vö. Józs 24,17). Túl mindennapjaink egzakt koordináta-rendszerén megajándékoz minket Isten egy titokzatos dimenzióval, ahol az Ő közelségében átalakul érzékelésünk, céljaink, egymáshoz való viszonyunk. Ahol mindennek mértéke Krisztus. "Férfiak, szeressétek feleségeteket, ahogy Krisztus is szerette az Egyházat, és feláldozta magát érte." (Ef 5,25) "Az asszony engedelmeskedjék férjének, akárcsak az Úrnak." (Ef 5,22) Életünk benne válik szabaddá, megtelik a titokzatos dimenzióval, és mindaz, ami egyébként megkötözne és szűkössé válna, kitágul, és félelmesen fenségessé s lenyűgözővé válik, megtelik Istennel.

Mert "a Lélek az, ami életre kelt." (Jn 6,63a)

Azonban akármilyen csodálatos ez az átalakulás, nem könnyű átadni az irányítást Istennek, és mindent engedni Lélekkel átitatódni. Merész vállalkozás egy titokzatos dimenzióban járni. Minden döntésünknek mélysége és szabadsága van. Ez egy szeretetteljes szabadság, ami lemondással jár. Egy élet, amit nem mi irányítunk, ahol nem mehetünk a magunk feje után. "Ettől kezdve tanítványai közül sokan visszahúzódtak, és többé nem jártak vele." (Jn 6,66) Az Istennel kerülünk személyes relációba, tőle kapjuk ajándékba minden lépésünket. "Senki sem jöhet hozzám, hacsak az Atya meg nem adja neki." (Jn 6,65b)

Döntsd el, merre mész: jobbra-e vagy balra? Netán befelé indulsz a szív útján,
és kéred az élet Urát, hogy vezessen téged a titkos dimenzióban?