Egyirányú utcák
elmélkedés az Évközi XXIX. Vasárnap szentírási szakaszaihoz
A személygépkocsik számának növekedésével a régi városrészek szűk utcácskáiban sok helyütt egyirányúsították a forgalmat. Sofőr legyen a talpán, aki kiismeri magát ezekben a városrészekben! Hiába tudom, merre akarok menni, az egyirányú utcákban haladási kényszer van, arra kell mennem, amerre a többiek. Csak nagy kerülőkkel, sok bosszankodás után, jelentős késéssel jutok a kívánt címhez.
Manapság tele vagyunk egyirányú utcákkal. A felkapott együttesek koncertjei, a fél évvel korábban beharangozott mozifilmek vetítései, a márkás ruhák, az áhított nyaralási úti célok, a közfelfogásnak megfelelő politikai vélemények irányában határozott haladási kényszer van. Miközben ezeket hajkurásszuk, elmúlik az élet, araszolunk beragadva a kocsisor közepén hol az egyik, hol a másik irányba, mígnem teljesen szem elől tévesztjük a célt.
Ehelyett sokkal jobb, ha megszabadulunk az autónktól egy parkolóban, és elindulunk gyalog úti célunk felé. Még ha nem is akaródzik kiszállni, mert attól tartunk, "hogy [a gyalogút] összetör szenvedéssel", jobb, ha vállalom "lelkem gyötrelmét", és engedem, hogy az ÚR megszabadítson kényelmem fogságától, mert így "teljesül [...] az Úr akarata, [...] látni fogom a világosságot, és megelégedés tölt el". (Vö. Iz 53,10-11a) Legalábbis Krisztus ott gyalogol az egyirányú utcák járdáin, "együtt érez gyöngeségeinkkel", és nála "irgalmat találunk és kegyelmet kapunk, amikor segítségre szorulunk." (Vö. Zsid 4,15-16) Feltéve, ha nem vagyunk bezárva saját vas dobozunkba, beszorítva a többiek közé, hanem vele gyaloglunk a járdán, szabadon megválasztva az úti célt. Akiket "a világ urainak tartanak, azok [luxusautóikban életveszélyes előzésekbe kezdve] zsarnokoskodnak [az autósokon], és éreztetik velük hatalmukat". (Vö. Mk 10,42) Jézus azt akarja, hogy "közöttünk ez ne így legyen. Ha valaki [...] első akar lenni, legyen mindenkinek" segítségére, hogy célba érjen. (Vö. Mk 10,43-44)
Ferenc pápa missziós vasárnapi üzenetének fényében mondhatjuk, hogy "az Egyház továbbra is újra és újra elindul a föld végső határáig, hogy hűségesen" gyalogoljon "az Úrtól kapott küldetés [szerint], anélkül, hogy a nehézségek és akadályok kimeríthetnék vagy elbátortalaníthatnák." Az úti cél nem más, mint az eszkatologikus lakoma, a királyi mennyegző, amely "Isten szívéből kiindulva minden embert el akar érni." A jóléti társadalom egyirányú utcáin együtt gyaloglunk a járdán "szívünkön viselve a minden emberről való gondoskodás ügyét, legyenek azok bármilyen társadalmi vagy erkölcsi helyzetben". (Ferenc pápa üzenete a Missziók 98. Világnapjára)
Rajta, tegyük le az autót, és csatlakozzunk a gyaloglók csapatához!