Ezüstszál

elmélkedés Krisztus Király főönnepének szentírási szakaszaihoz

Évszázadok óta használja az ember az ezüstöt vékony szállá sodorva ruházata díszítésére. Az ezüstszállal átszőtt ruha nemcsak szép, hanem higiénikus is: csökkenti a baktériumok szaporodását az anyag felületén. A vizet is taszítja, így a kellemetlen szagok kialakulását is megelőzheti. Az ezüstszálas ruha persze nem azt jelenti, hogy talpig ezüstbe öltözünk; a többféle szálból szőtt anyagnak csupán egy kis összetevője az ezüstszál. Ez azonban átszövi az egész anyagot; felbukkan benne itt is, ott is; mint egy búvópatak, megjelenik a szövet minden szegletében. Bár szinte észrevétlenül belesimul a ruha többi szála közé, mégis mindenütt érezteti jótékony hatását.

Ferenc pápa a fiataloknak írt levelében beszél a reményt rabló jelenről, amely fáradttá, fásulttá tesz. "Teljesen normális - mondja a Szentatya - hogy még ha lelkesen kelünk is útra, előbb-utóbb fáradtságot érzünk. Van, hogy a szorongás és a belső fáradtság oka abban a társadalmi nyomásban rejlik, hogy bizonyos szintre el kell jutnunk a tanulmányok, a munka és a magánélet terén. Ez pedig elkeseredéshez vezet. [...] A fáradtságtól paradox módon nem azzal szabadulunk meg, hogy megállunk és kipihenjük magunkat, hanem azzal, hogy útnak indulunk és a remény zarándokaivá válunk. [...] A remény legyőz minden fáradtságot, válságot, szorongást, és erős motivációt ad a folytatáshoz." (Ferenc Pápa üzenete a 39. Ifjúsági Világnapra, 1. pont)

Reményünk alapja, hogy Krisztus királyt ünnepelve Isten Fiára tekintünk, aki ezüstszálként beleszőtte magát az emberiség szövetébe, hogy királyi öltözetté tegye: Emberfiává, akinek Isten "hatalmat, méltóságot és királyságot adott." (Dán 7,14a) A Krisztussal átszőtt emberiség Istennek tetsző, és méltósága örök;

hatalma örök hatalom, amely nem enyészik el, és királysága nem szűnik meg soha." (Dán 7,14c)

"Jézus Krisztus hűséges tanú," aki azért jött, "hogy tanúságot tegyen az igazságról," amikor "vérével megváltott bűneinktől, s Atyjának, az Istennek országává és papjaivá tett bennünket." (Vö. Jel 1,5-6a és Jn 18,37b) Krisztus beleszőtte magát a világba, és ahol megcsillan jelenléte, onnan menekül a bűn, meghunyászkodik az erőszak: "látni fogja őt minden szem, még azok is, akik átszúrták. A föld minden népe veri majd a mellét." (Vö. Jel 1,7) Isten szövete ez, amely "nem ebből a világból való" (vö. Jn 18,36a.c). Nem bánt, nem sért, senkit ki nem közösít, csak a bűn baktériumait löki ki magából. Az ezüstszál Isten ismerete életünk szövetében, az igazság, amely melegen tartja a reményt a szívekben. "Aki az igazságból való, az hallgat" az ezüstszál szavára (vö. Jn 18,37b).