Jégvarázs: Elza és Anna a szívünkben
elmélkedés az Évközi XXIII. Vasárnap szentírási szakaszaihoz
A 2013-ban megjelent Jégvarázs című animációs film szereplői tizenegy éve ott vannak a gyerekek kedvenc mesefigurái között. A jeget varázsolni képes Elza és bájos kishúga, Anna minden kislány példaképe. És valóban, mindketten ott laknak mindegyikőnk szívében. Ez abban tetten érhető, hogy hozzánk hasonlóan a testvérpárnak sokat kell fejlődnie, mire csodálatos képességeiket megtanulják mások javára fordítani. Elzához hasonlóan mindannyian képesek vagyunk nagyszerűt alkotni, de arra is, hogy romboljuk környezetünket, és megsértsük egymást. Anna mindent rögtön akar, szeretne mindent egyszerre élni és tapasztalni. Ám éppen mert tapasztalatlan, elmegy az igazi értékek mellett. Időbe telik, míg felismeri, hogy nem Hans herceg, hanem Kristof, a jeges ember szereti őt igazán. Mindkét lánynak meg kell tanulnia velünk együtt, hogy a szeretet nem egy érzés, hanem döntés; döntés, hogy mindenestől elajándékozzuk életünket.
Amíg Elzához hasonlóan magunk akarjuk okosan megszervezni életünket, falakat építünk egymás közé. Elkezdünk érdekeink szerinti döntéseket hozni, és egyre önzőbbé válunk. Ha "belép [közénk] egy férfi pompás öltözékben, aranygyűrűvel az ujján, és belép egy szegény is elnyűtt ruhában, figyelmünk a pompás öltözékű felé fordul." (Vö. Jak 2,2-3a) Akármennyire is józan döntések mentén élünk, Elzával a szívünkben megfagy körülöttünk a levegő. Akármilyen nagy elánnal indulunk neki az életnek, Annát hordozva a lelkünkben egyre jobban belesodródunk saját ötleteink és mások manipulációinak a hálójába. Elveszítjük lelkesedésünket, kihuny bennünk a láng, és a rossz kedv ólomsúlyként nehezedik ránk.
A fordulathoz nekünk is meg kell hallgatnunk a bölcs gyógyítókat, meg kell értenünk szavaik értelmét. Izajásét, aki olyan Istent mutat nekünk, akinek a bosszúja nem rombolás, nem sértés, hanem szabadító, gyógyító jelenlét: "Maga Isten jön el, hogy szabadulást hozzon […] Akkor megnyílik a vakok szeme, és a siketek füle hallani fog. Ugrándozik majd a sánta, mint a szarvas, és a némák nyelve örvendezve ujjong. Mert vizek fakadnak a pusztában, és folyóvizek a sivatagban. A száraz vidék tóvá változik, a szomjas föld vizek forrásává." (Vö. Iz 35,4d-7a) Falakat emelő, szorongásokkal teli, Elza-arcú világunk Isten közelében teremtő szeretetté nemesül. Isten bölcsességére hallgatva a bennünk élő Anna is felismeri, hogy az méltó rá, hogy élete társa legyen, aki hasonlít az emberek szemét, fülét, szívét, lelkét megnyitó Jézusra, aki
Csupa jót tett: A siketeket hallókká teszi, a némákat pedig beszélőkké!" (Mk 7,37b).
Tanítsd a szívedben Elzát is, Annát is Jézusra figyelni!