Pókháló
elmélkedés az Évközi XXVIII. Vasárnap szentírási szakaszaihoz
A pókhálót a pók szövi. Hozzáragasztja a szálakat minden kiálló ághoz, sziklához, fűszálhoz, aztán egybefűzi őket, hogy egyetlen rendezett birodalomként a hazája legyen. A pók a pókháló minden szálával kapcsolatban van; minden szál minden rezdülésére figyel. Bármelyik megsérül, azonnal odasiet, és orvosolja a hibát. Ha azonban a pókháló szálai beleakadnak valami más tárgyba, egy másik ágba, levélbe, sziklába, akkor már csak az a szakasz van a pók felügyelete alatt, amely még mindig szabadon kapcsolódik hozzá.
A pókháló szálaként az a feladatom, hogy megőrizzem szabadságomat, és a többi szállal együtt a pók birodalmához kössem magam. Ha vele vagyok kapcsolatban, és mindenért hozzá fordulok, akkor mindent tőle kapok: "könyörögtem, és megkaptam az okosságot; esdekeltem, és leszállt rám a bölcsesség lelke". (Bölcs 7,7) Ha azonban úgy tekintek szét magam körül, hogy ez a "mérhetetlen gazdagság" mind az enyém, akkor beleakadok, hozzáragadok, és a pók már nem tud vigyázni rám, így a pókháló rám bízott szakasza tönkre megy. Fel kell szabadítanom "a lélek és a szellem, az íz és a velő gyökeréig... a szív gondolatait és érzéseit" (Zsid 4,12b) magamban, hogy ne ragadjak hozzá birtoklási ösztönömmel a kapott javakhoz, de még a teljesítményemhez se, amire pedig büszke lehetek "kora ifjúságomtól fogva", hanem egyedül a rám gondot viselő nagy Hálószövővel őrizzem kapcsolatot, aki szeretettel "rám nézett és megkedvelt. Ezt mondta nekem: »Valami hiányzik még belőled. Menj, add el, amihez hozzáragadt a szíved, oszd szét a szegények közt, és így kincsed lesz az égben. Aztán gyere és kövess engem!«" (Vö. Mk 10,21)
Szabad a pókhálószálad egésze?