Ujjlenyomat

2025.02.02

"Minden érintés nyomot hagy" – mondta Edmond Locard, az 1920-as évek kriminalistája. Nem csoda, hogy hamar elterjedt a kriminalisztikában az ujjlenyomatok vizsgálata. Amihez hozzáérünk a kezünkkel, az őrzi az érintésünket. Még a felület alapos letörlése után is "megtalálható" a megérintett tárgyakon az ujjlenyomatunk, amely egészen különleges módon csak ránk jellemző. Az ujjlenyomatunk tehát elválaszthatatlanul hozzánk tartozik, akármennyire is távol sodródunk egymástól.

A zsidó hagyomány szerint ugyanilyen szoros kapcsolat áll fönn Isten és az elsőszülöttek között, akik úgymond "az ÚR szent tulajdona" (vö. Szám 18,15). A tizedik egyiptomi csapásra emlékezik ezzel Izrael. A pászka, az átvonulás éjszakáján ugyanis elpusztult Egyiptomban minden elsőszülött, kivéve azokban a házakban, amelyeknek ajtófélfáit és szemöldökfáját a pászkavacsora áldozati bárányának vérével megkenték. Akiknek házát az ÚR jele védte, az ÚRhoz tartoztak, és nem láttak halált. Ezért szülei "Mózes törvénye szerint fölvitték Jézust Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak" (Lk 2,22b). A Fiút magatehetetlen csecsemőként az Atyának szentelik, hogy az ÚR védő-óvó gondoskodásának jele legyen közöttük. Életében "nem a maga akaratát keresi, hanem annak akaratát, aki küldte őt" (vö. Jn 5,30b), és magáénak vall mindenkit, aki hasonlóképpen cselekszik: "mert mindaz, aki megteszi Atyám akaratát, aki a mennyekben van, az az én testvérem, nővérem és anyám." (Mt 12,50) Végül ahogy jött, úgy ment el: magatehetetlenül, áldozati bárányként megfeszülve a szeretetben. "Ő szeret minket, vérével megváltott bűneinktől, s Atyjának, az Istennek országává és papjaivá tett bennünket. Övé a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké! Ámen." (Jel 1,6)

Krisztus Isten Elsőszülöttje, az Atya ujjlenyomata, akinek közeledtén már évszázadokkal előbb ujjongtak a próféták: "Hamarosan belép szentélyébe az Úr, akit kerestek, és a szövetség angyala, aki után vágyakoztok. Lám, már jön is! – mondja a Seregek Ura." (Mal 3,1b) Eljött, "az Ige testté lett, és köztünk lakott." (Jn 1,14a) Vajon miért olyan fontos ez? Miért olyan jelentős, hogy az ártatlan csecsemő és az ártatlan Egyetlen itt találkozik köztünk az ártatlan bárány vérében?

Mert "a testvéreknek közös a testük és a vérük. Ebből Jézus is részt vállalt, hogy így halálával legyőzze azt, aki a halálon uralkodott, tudniillik a sátánt, és felszabadítsa azokat, akiket a haláltól való félelem egész életükre rabszolgává tett." (Zsid 2,14-15)

Ezért siet az agg Simeon látni a csecsemőt, az Isten Felkentjét. "A Szentlélek kijelentette neki, hogy nem lát halált, amíg meg nem látja az Úr Felkentjét." (Lk 2,26) Őbenne leszünk Simeonnal mi is Isten ujjlenyomata, az ÚR szent tulajdona. Hogy akárhová sodor is az élet, láthatatlanul is őhozzá tartozzunk, aki "megtisztítja Lévi fiait, megnemesíti őket, mint az aranyat és az ezüstöt szokás, hogy igazságban mutassanak be áldozatot az Úrnak." (Mal 3,3b) Isten szent népévé egyesülve, Jézust utánozzuk az istenkeresésben. Ez nem nehéz, hiszen neki "minden tekintetben hasonlóvá kellett válnia testvéreihez, hogy irgalmas és Istenhez hűséges főpap legyen, és levezekelje a nép bűneit. Mivel ő maga is kísértést szenvedett, tud segíteni azokon, akik kísértésekkel küzdenek." (Zsid 2,17-18) Jézus segítségével mi is lehetünk az ÚR szent tulajdona. Isten ujjlenyomataként szentül élhetünk magatehetetlen csecsemő korunktól magatehetetlen agg korunkig a Bárány vérének védelmében. Ez pedig túlmutat reményteliségével földi életünkön: "Bizony, bizony mondom nektek: Aki tanításomat megtartja, halált nem lát sohasem." (Jn 8,51)