A gyomkiszúró

elmélkedés Húsvét V. Vasárnapjának szentírási szakaszaihoz

Népszerű kertészeti oldalakon szörfözve vadonatúj kerti eszközökre bukkanhatunk. Ilyen a gyomkiszúró is. Ez a hegyes végű szerszám arra alkalmas, hogy a díszgyepben éktelenkedő gyomot gyökerestül kiemelje a gyep fűcsomóinak megsértése nélkül. A kétségkívül ügyes szerkezetet úgy fejlesztették ki, hogy még véletlenül se kelljen a gyomláláshoz lehajolni, és minél kisebb energiabefektetéssel teremthessen egyenletes, üdezöld gyepet maga körül a kerttulajdonos.

Életünk sok területén találkozhatunk a gyomkiszúróhoz hasonló, leleményes megoldásokkal. Mégis, primér kapcsolatainkban nem a gyomokkal, hanem magunkkal szúrunk ki, ha kíméljük önmagunkat. Ilyenkor mintegy kimaradunk saját életünkből. Erről ír János apostol, amikor azt mondja:

"ne szóval és nyelvvel szeressünk, hanem tettel és igazsággal... higgyünk Fiának, Jézus Krisztusnak nevében, és szeressük egymást, amint ő parancsolta." (Vö. 1Jn 3,18.23)

Ki kell gyomlálnunk magunkból a fogyasztói társadalom kényelemszeretetét, megerősítve jellemünket az önzetlen szeretet gyakorlása által. Ahogy tette ezt Pál apostol megtérése után: "bátran kiállt Damaszkuszban Jézus ügye mellett... [és] nyíltan beszélt az Úr nevében." (Vö. ApCsel 9, 27-28) Pál feledve hazát, családot, boldogulást, minden erejével az örömhír terjesztésének szentelte magát. Egyedül a Krisztussal való kapcsolatára összpontosított. "Maradjatok bennem, akkor én is bennetek maradok. Miként a szőlővessző nem tud gyümölcsöt hozni önmagától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok bennem." (Jn 15,4) Mély, életadó kapcsolat Krisztussal, intenzív, szeretetátadás az embertársak felé. Ebben állt számára az új élet ígérete. És nemcsak számára.