A nagy kirakó
Sokan vannak, akik szívesen bíbelődnek több ezer darabos kirakókkal. Több hétig is eltart egy-egy ilyen kép kirakása. Amikor van egy kis ideje a vállalkozó szellemű tulajdonosnak, leül a kép mellé, és felidézi a már kézbe vett darabokat, újakat vesz melléjük, és próbálja összeilleszteni az egyező színvilágú darabkákat. Hasonló műveletet végeznek a régészek is, mikor a földben enyészetnek indult leleteket néha egészen apró darabkákból rakják össze. Régen csupán az előkerült tárgyak darabjait illesztették egymáshoz. A modernkori régészet a tárgyak pontos helye és tájolása alapján a mindennapi élet menetére és a vallási szertartások lefolyására is következtet. A jelenkor technikai vívmányai pedig a világ múzeumainak adatbázisai alapján képesek elemezni az új leletekkel kapcsolatos információkat, összevetik a hasonló, korábbi leletekkel, és modellezik azt a világot, amely sok száz évvel ezelőtt körülvette a megtalált tárgyakat, élőhelyeket. Egyre bővül a régészek előtt kirajzolódó nagy kirakó, és munkájuknak köszönhetően egyre gazdagabb, egyre inkább élettel teli az elénk táruló múlt.
Irgalmasság Vasárnapján a szentírási szakaszok szintén a régmúlt darabkáit teszik elénk; ám ezekből a jövő kirakója készülhet el. Egy olyan emberi társadalom képe rajzolódik ki, amely beteljesíti álmainkat.
"A hívő sokaság egy szív, egy lélek volt. Egyikük sem mondta vagyonát sajátjának [... így] nagy erővel tanúsították Urunk, Jézus feltámadását." (Vö. ApCsel 4,32-33a)
Egy érzékeny, figyelmes, segítőkész társadalom ez, egy nagy család, ahol megmaradnak ugyan a birtokviszonyok, de a jótékonykodásnak a légköre emberségessé teszi mindenkinek az életét. Ez a nagy kirakó Isten szeretetével illeszti egymáshoz az embereket, akik testvérekké válnak. "Mindenki [...] az Isten szülötte; aki pedig a szülőt szereti, szereti a szülöttét is." A kötőanyag az egyes darabkák között pedig az, hogy mindannyian hiszik, "hogy Jézus a Krisztus" (vö. 1Jn 5,1). És ő "megmutatta nekik a kezét és az oldalát. Az Úr láttára öröm töltötte el a tanítványokat." (Jn 20,20) Sokan próbáltak már ilyen társadalmat "kirakni", de kötőanyaggá az önös érdek vált, ezért ezek a vállalkozások kudarcot vallottak. Ezért tesszük húsvéti hitünket tetteink mozgatórugójává, azt tudniillik, "hogy Jézus a Krisztus", hogy a Jézusban megtapasztalható szeretet a világ célja. Szemléljük öt szent sebét, bennük az értünk meghaló Istent, aki halálával legyőzte a halált, méghozzá a mi halálunkat. Benne megmerítkezve emberi életünk nem kudarc többé, hanem végeláthatatlan öröm. Ennek az örömnek tanújaként tesszük Krisztus tetteit, és kapaszkodunk össze egyetlen nagy, mennyei kirakóvá.