Alice Csodaországa

elmélkedés Húsvét V. Vasárnapjának szentírási szakaszaihoz

Alice körül egyszer csak minden megváltozik. Találkozik Nyúllal, akinek zsebórája van, meg a Kalapossal, Borsos Hercegnővel, teázik Április Bolondjával, összekülönbözik Szívkirállyal, Szívkirálynővel és kártya hadseregükkel. Fura és hóbortos világba csöppen, ahol minden, ami valódi, valószínűtlennek tűnik. Pedig a mese csupa valódi szereplőt sorakoztat föl szerzője, Lewis Carroll Angliájából, csak éppen görbe tükörből nézve.

A fantasztikus díszlet, az értelmetlen okoskodások, az ostoba kalamajkák az emberi szív lelepleződése. Alice Csodaországa akármilyen valószerűtlen, valójában nagyon emberi: tele van szorongással, bizonytalansággal, értelmetlen gonoszsággal. "Mély titok az ember, örvénylő titok a szíve." (Zsolt 63,7b) Az emberi együttélés során mintha elkerülhetetlenek lennének a félreértések és kisiklások. "A tanítványok számának megszaporodtával zúgolódás támadt" a jeruzsálemi keresztény közösségben is, amiért egyes csoportok szegényeit "elhanyagolják a mindennapi kiszolgálásnál." (Vö. ApCsel 6,1) A csak emberi igyekezet idővel - úgy tűnik - félrecsúszik. Alice hozzánk hasonlóan ezeknek a kisiklásoknak a foglya Csodaországban és a valóságban is.

Ismételten szükségünk van Isten elé állni "imádság közben" (vö. ApCsel 6,6), hogy az Atyából áradó bizalom átitassa látásmódunkat és cselekvésünket. A zsoltáros ezért a történelem nagy filmhíradójának kockáit pergetve az Istent kutatja, aki "az igazságot és a törvényt szereti", és akinek "irgalma betölti a földet." (Zsolt 32,5) Mi Jézus Krisztusban látjuk az Atyát (vö. Jn 14,9). Ő az élő kő, akit "Isten kiválasztott és megtisztelt" (vö. 1Pét 2,4). Ráépítve életünket "lelki házzá, szent papsággá" válunk, "hogy hirdessük annak üdvözítő tetteit, aki a sötétségből meghívott... az ő csodálatos világosságára" (vö. 1Pét 2,5.9b). "Senki sem jut az Atyához, csak általa" (vö. Jn 19,6b). Őbenne és az Atyával való egységében bízunk (vö. Jn 19,11). Miközben minduntalan belezuhanunk egymás csodaországába, Jézus segít, hogy tudjunk mulatni magunkon és egymás hóbortjain. Ha nem veszítjük szem elől, akkor az atyai házba vezető úttá lesz számunkra.