Egy marék színes kavics

elmélkedés az Krisztus Király ünnepének szentírási szakaszaihoz

A római villák fennmaradt padlómozaikjai Britannicától Hispániáig, Pannóniától Judeáig lenyűgöznek minket. A ókori és koraközépkori ravennai templomok mozaikjai mély teológiai mondanivalójukkal elcsendesedésre, ámulatra késztetnek. A hajdani mozaikkészítők az üveg-, kő- és kavicsdarabokat friss vakolatba nyomták, vagy cementtel, gipsszel rögzítették. A geometriai formáktól a figurális ábrázolásokig számos remekművet alkottak. A szorosan egymás mellé rakott apró kövek simára csiszolt felülete grandiózus képekké állt össze.

Modern társadalmunk hazugsága, hogy az egyén érvényesülését szembeállítja a közösség jólétével. Mintha a közösség törvényszerűen elnyomná az egyént. Pedig a közösség épp akkor válik a zsarnokság eszközévé, amikor felülkerekedik benne az egyén önzése. 1 négyzetméter mozaik 60.000-70.000 darabból készül. A szicíliai Montreale 12. századi templomát 8300 négyzetméternyi mozaik díszíti. Sok százezer kő együtt ragyog századok óta ezernyi gyertya fényében. Bárcsak minél több ember ismerné fel a mozaik üzenetét, és belesimulna Krisztussal az Atya akaratába! Ádám hallgatott az ördög szavára, és a saját vágyait követte; megszerezte magának, ami "evésre jó, szemre szép" (vö. Ter 3,6). Ez zsákutca, "ugyanis Ádámban mindenki meghal... Krisztusban [ellenben] mindenki életre kel." (1Kor 15,22)

Ha megsérül a mozaikkövek habarcságya, a kövek Ádám útjára lépnek, kiesnek helyükről, és nem többek immár egy marék színes kavicsnál. Amikor fejvesztve saját céljaink után loholunk, elveszítjük orientációnkat, és nem találjuk helyünket a családban, egyházi közösségeinkben. Eltávolodunk, és nincs egymásnak mondanivalónk. Bizalommal keressük meg ilyenkor Krisztust, a jó pásztort, aki elszéledt juhait visszahozza "mindenünnen, ahová a felhő és a sötétség napján szétszóródtak". (Vö. Ez 34,12) Ő újra egymás mellé rendezi kavicsainkat, gyógyítja kapcsolatainkat, és beágyaz ismét önfeláldozó szeretetébe. Színeink, különbözőségeink értelmet nyernek. "Az igazság ösvényén vezet... ahogyan ő megígérte." (Vö. Zsolt 23(22),3)  

A kicsiny kövek túlmutatnak önmagukon, és a legszebb arcukat megcsillantva tükrözik a Nagy Mozaikkészítő akaratát. Mint azok a jótét lelkek, akik nincsenek is tudatában, milyen nagyszerűt tesznek egy jó szóval, szívből jövő mosollyal. "Uram, mikor láttunk téged éhezni, hogy enni adtunk volna neked, vagy szomjazni, hogy inni adtunk volna? Mikor láttunk idegenként, hogy befogadtunk volna, vagy ruhátlanul, hogy betakartunk volna téged? Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy meglátogattunk volna?" Akkor a király így felel: "Bizony, mondom nektek: Amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek!" (Mt 25,37-40) Krisztus az önmagát szétosztó öröm közösségére hív. "Próbáljunk meg minden nap megosztani egy reményteli hírt!" (Ferenc pápa üzenete a 38. Ifjúsági világnapra) Tegyük hozzá a magunk kevesét a teremtett világ mozaikképéhez!