Kalandra fel!

elmélkedés  az Évközi 5. Vasárnap szentírási szakaszaihoz

Sokan már most a nyári szünidőre gyúrnak. Családi nyaralás, nyári táborok követik majd egymást. Egyik kaland a másik után. Néhányan talán azt reméljük, hogy az unalmas hétköznapok valamelyikén találunk testvéreinkkel, barátainkkal egy ruhásszekrényt, amelyből átjuthatunk Narniába, ahol izgalmas kalandok várnak ránk. A napi robot az iskolában, a munkahelyen elfáraszt minket. Elfogy körülöttünk a levegő, csak vonszoljuk magunkat egyik napból a másikba. Olyanok vagyunk "mint a rabszolga, ki árnyékba vágyik, olyan, mint a napszámos, ki a bérét várja." (Jób 7,2) Jót tenne egy kis kimozdulás, felfrissülés. Néhányan síszünetre mennek, mások wellnesselni, mert nem lehet bírni ezt a tempót. Elfogy a lábam alól a talaj, szívemből a motiváció, és csak teszem, ami "kényszerű kötelességem". (Vö. 1Kor 9,16)

Nos hát, kalandra fel! A jó hír, az eu-angelion az, hogy a kaland itt van a szemünk előtt: lássuk meg, éljük át! A kafarnaumiak döbbenten veszik észre, hogy városukban, Jézus és a köré gyűlő tanítványok szállásán felforrósodik a levegő. Egyre többen tolonganak Jézus körül, hallgatják őt, és megmozdul a szívük. Átélik Isten közelségét, aki a mi Atyánk.

Frissítő élmény Jézussal lenni; gyógyulnak kapcsolataik, elrendeződik az életük.

Igaz, másnap fölébredve már csak egy-egy mondatára emlékeznek, de az az élményük a Jézussal töltött estéről, hogy vele az élet könnyű. Ám az élmény elnagyolt, Jézus nem erről beszélt, hanem arról a szép, mély és gazdag életről, amely az Atyából fakad. Egész Kafarnaum keresi, hogy teljesítse csodavárásukat, de ő elmegy tőlük; pont azt teszi, amiről beszélt: az Atyával van. Imádkozik. Azután elindul a környező falvakba, "hogy hirdesse az igét, mert ezért jött". (Vö. Mk 1,38b) Hív mindenkit, hogy legyünk vele és az Atyával. Pál apostol ezért beszél Jézusról, mint evangéliumról, "hogy mindenkit üdvösségre vezessen." (Vö. 1Kor 9,22b)

Micsoda kontraszt! Robotolás és önjutalmazás vagy gyógyuló kapcsolatok és önátadott élet. Aki már belevágott a kalandba, felidézheti, amint Jézus "odament hozzá, megfogta a kezét, és fölsegítette. Erre megszűnt [benne az önzés, a sértődöttség] láza, és szolgált nekik." (Vö. Mk 1,31)

Na mit szólsz? Belevágsz? Kalandra fel!