Olajmécses

elmélkedés az Évközi 32. Vasárnap szentírási szakaszaihoz

A tíz szűz példázatában szereplő olajmécsesek fénye a vőlegény barátainak hozzájárulása a lakodalomhoz. Ez volt a nászajándékuk. Mind a tízen szépen felöltöztek, és fénylő lámpásokkal várták a vőlegényt a menyegző helyszínén, hogy bekísérjék őt. Mindegyikük hozta lámpását, mégsem egyformán készültek az ünnepre. Valójában csak öten várták a pillanatot reggel óta, csak öten vágytak a találkozásra. A másik öt csak azt várta, hogy jóllakjék, és mulasson egyet. Ők csak magukkal voltak elfoglalva.

Mindannyian vágyunk a felhőtlen boldogságra, sikerre, békére, elismerésre. Ám más, ha mindezt én akarom elérni, és más, ha azért hajtok, hogy egy másik embernek jó legyen; ilyenkor mindez ráadásként hullik az ölembe. Ha életünk alapvetően önző, és csak tessék-lássék módra adjuk időnket, energiánkat mások javára, ha legőbb célunk, hogy amint lehet, beletemetkezhessünk a mobilunkba vagy más kedvtelésünkbe, akkor elszórakozzuk az életünket ahelyett, hogy élnénk; elpazaroljuk olajmécsesünk fényét saját magunkra. Így nem lesz tartalékolajunk a körülöttünk élők ünnepelésére. Öten így érkeztek: csinosan, jól fésülten, tartalékolaj nélkül.

Az okos szüzek példája arra hív, hogy gyűjtsük korsóba életcseppjeink, hogy azokkal másoknak fényt, örömet adjunk. A másokért fénylő olajat a magunk verejtékéből kell megvásárolni (vö. Mt 25,9b), hogy vele együtt másoknak ajándékozhassuk önmagunkat. Elégni egymásért szeretetből: ez az Isten nagy családjának törvénye. Mert ilyen maga az Isten. "Könnyen felismerik, akik szeretik, és rátalálnak, akik keresik." (Bölcs 6,12b)

Ha egészségünk megőrzése sportmániává vált, ha teljesen leköt virágaink, macskánk, kutyánk gondozása, ha az életszínvonalunk javításáért való gürizés ólomsúlyként lehúz, egyszercsak arra ébredünk, hogy olajunk elfogyott.

Márpedig az olajmécses olaj nélkül már nem mécses. Önazonosságunkat veszítjük el, istenarcú emberségünket, ha beleragadunk kicsiny világunk tatarozgatásába.

 Jézus életét élve mások szolgálata könnyűvé tesz minket, és az elhunytakkal együtt mi is "elragadtatunk a magasba, hogy találkozzunk Krisztussal" (vö. 1Tessz 4,17).

Kinek világít a te mécsesed?