Rügyfakadás

elmélkedés Húsvét III. Vasárnapjának szentírási szakaszaihoz

Van a tavasznak egy időszaka, amikor a barna erdei avart üdezöld fűcsomók és színes tavaszi virágok pettyezik, de a fák lombkoronaszintje még szendereg a rügyfakadás előtt. Aztán a nap melege előhívja a csonthéjasok fehér és rózsaszín virágait, majd sorra a rügyeket a többi fán. A rügyek előbb megduzzadnak, majd kipattannak, és az addig szürke ágrengeteg pompás lombdíszbe öltözik. Ezzel a köztes állapottal a reklámok ragyogó színeihez szokott szemünk nem tud mit kezdeni. Idegesen, türelmetlenül siklik tova tekintetünk, és keresi az izgalmasabbat, hiszen arra van kihegyezve különlegesre, kellemesre vágyó érzékvilágunk.

Ugyanígy idegesít bennünket a Szentírás egyik alaptémája: a bűn. Nem szeretjük hallani, hogy van egy szürke, koszos állapotunk, ami leginkább a rügyfakadás előtti szürkés-barnás ágrengetegre hasonlít. Ám a Biblia emberének alaptapasztalata ez a szürkés-barnás létezés, és fájlalja, hogy sokszor nem vesszük a fáradtságot, hogy önzetlen, ajándékozó szeretetből cselekedjünk Isten példájára. Ezt a lusta, felületes nemtörődömséget nevezi Isten Szava bűnnek.

Mert hiába mondogatja az ember, hogy ismeri az Istent, ha "parancsait nem tartja meg, hazudik, és nincs meg benne az igazság." (Vö. 1Jn 2,4)

Azért nem beszél a mai világ a bűnről, mert annyi van belőle, hogy inkább idegesen elfordítja a tekintetét. Kilátástalannak tűnik, hogy ez megváltozzon. Háborúk dúlnak, a megnyomorítottak százezreit éhínség, alultápláltság, betegség tizedeli. Elborít bennünket a szemét, fogynak a nyersanyagok, növekszik a gazdagok telhetetlensége. És a miénk is. Kapaszkodunk megszerzett életszínvonalunkba, és társadalmunk önző módon felfalja gyermekei jövőjét. Mindezt nem akarjuk látni, és nem akarunk változni; inkább belemerülünk szórakozásainkba.

A hit embere azonban nem ragad le a bűnnél. Attól kezdve, hogy szembesül szürkeségével, vágyakozva szemléli Isten színpompás tisztaságát, és kéri, hogy "képére és hasonlatosságára" (vö. Ter 1,26a), gyermekévé formálja. Ezért örömmel hallja, hogy ez Isten szándéka is, melyet véghezvisz Fiában, Jézus Krisztusban. "Nevében megtérést és bűnbocsánatot kell hirdetni Jeruzsálemtől kezdve minden népnek. [... és ő] kiárasztja ránk Atyja ígéretét." (Vö. Lk 24,47.49) "Tartsatok hát bűnbánatot, és térjetek meg!" (Vö. ApCsel 3,19) A szürkeségben rügyek pattanak, és minden élő zöldbe borul.