Szövetségeseim a félelmeim

elmélkedés az Évközi 12. Vasárnap szentírási szakaszaihoz

Legszívesebben elfutnék előlük. A legjobb lenne, ha nem lennének. Vagy legalábbis nem kéne tudomást vennem róluk. Spontán így érzek a félelmeimmel kapcsolatban. Ha egy kicsit jobban átgondolom, akkor szeretném, hogy ha már vannak félelmeim, legalább nem zavarnának. Félelmetesek például az öreg erdő fái alkonyatkor. Nappal persze nem azok, és ha jól megnézem őket, még kedvesek is számomra. Fontos tehát biztonságos időben, bizalmi légkörben megismerkedni a fákkal is, félelmeinkkel is.

Pál apostol világosan fogalmaz: a bűn-törvény-büntetés logikája és a bűn-bűnbánat-megváltás-kegyelem logikája között választanunk kell. Döntenem kell, akarom-e Isten szemével, bizalomban és biztonságban látni magamat. Bűn van, félelem van, de ha Jézus segítségével a bűnre nemet mondok, a félelmeimet pedig nem söpröm szőnyeg alá, akkor a megváltás megszabadít a bűntől, a kegyelem pedig gyógyítja félelmeimet. "Az Úr velem van, mint hatalmas hős, ezért üldözőim elbuknak, és nem győznek". (Jer 20,11a)

Amikor a bűn-törvény-büntetés logikáját követve önmagamat akarom a törvény - ez lehet: egészséges életmód, szórakozás, hatalomvágy, siker stb. - által megszabadítani, akkor a bűnt - rossz szokásokat, önsorsrontást - elhagyom ugyan, az életemet megváltoztatom, de a félelmeimet nem gyógyítja senki. Így azok vagy eluralkodnak rajtam, vagy felületessé válok, hogy ne is kelljen találkoznom velük. Ezt hívja Pál halálnak. (Vö. Róm 5,12)

Ha viszont "Isten kegyelme, és az egy embernek, Jézus Krisztusnak a kegyelmében nyert ajándék" (Róm 5,15b) az alapja életünknek, akkor a bennünk lévő félelmek erőforrásainkká válhatnak, és óvatosságra, körültekintésre, józan döntésre sarkallhatnak. "Ne féljetek tehát tőlük! Mert semmi sincs elrejtve, ami le ne lepleződne, s nincs rejtett dolog, ami ki ne tudódna." (Mt 10,26)

Ha megbarátkozom félelmeimmel, és rábízom magamat a szerető Istenre, akkor kiegyensúlyozott, döntésképes emberré válok. Nem fogok mindig jó döntést hozni, de vállalom a felelősséget, belátom a hibáimat, és törekszem azokat kijavítani. Lesz következménye tetteimnek, ezért képes leszek fejlődni, és a félelmeim életem részeként az Atyához kapcsolnak.