Szürke Gandalf, Fehér Gandalf

elmélkedés Urunk színeváltozása ünnepének szentírási szakaszaihoz

Gandalf J. R. R. Tolkien műveinek - A szilmarilok, a Hobbit és a Gyűrűk Ura regényeknek - varázslója, akit Valinor urai Középföldére küldenek, hogy segítse az ott élőket a gonosz Szauron elleni küzdelemben. A mesefolyam nagy részében szürke köpenyes, bottal járó öregember, akit szeretnek a halandók, mert mindig vidám, kedélyes, és különféle mutatványokkal szórakoztatja őket. A jelentéktelen külső nagy erejét hivatott elrejteni, hogy titokban maradhasson a gonosz előtt, és végrehajthassa küldetését. Amikor a legfőbb varázsló, Szaruman elcsábul az Egy Gyűrű hatalmának birtoklására, Gandalfot pedig megöli egy tűzdémon, Valinor urai őt teszik meg a mágusok fejévé, és Fehér Gandalfként küldik vissza a végső csatákba, hogy immár nem palástolva hatalmas erejét megdöntse a sötét erők uralmát. A halála után visszatérő Gandalf mindvégig ellenáll a hatalom kísértésének, megmarad alázatosnak és egyszerűnek, akit szeretnek a barátai.

Az angol író és filológus szövevényes történetei nem a Biblia egyes mozzanatait ülteti át a mese nyelvére, mégis határozottan képviselik a Bibliában is megjelenő alapképletet, miszerint Az Atya így vall megtestesült Egyszülöttjéről: "Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik, őt hallgassátok!" (Mt 17,5b; Mk 9,7b; Lk 9,35; 2Pét 1,17b). Ő az egyetlen Közvetítő, "hatalma örök hatalom, amely nem enyészik el soha, és királysága nem megy veszendőbe." (Dán 7,14b) Erre utal a színeváltozás hegyén arcának ragyogása, és ruhái, "amelyek fehérek lettek, mint a napsugár" (Mt 17,2b), "fehérek, mint a hó, ahogy semmiféle ruhafestő a földön nem tudná megfehéríteni" (Mk 9,3); az egész, mintegy "fényben sugárzó" (Lk 9,29b). Ez a csupa fény Krisztus szenvedéséről beszélget a hegyen megjelenő Mózessel és Illéssel (vö. Lk 9,32), hogy "még jobban figyeljünk a prófétai jövendölésekre..., mint sötétben világító lámpásra" (vö. 2Pét 1,19). Színeváltozás és Szent Kereszt Felmagasztalása között negyven nap telik el, a két ünnep az emberi élet két függeszkedési pontját tűzi ki. Mintha csak azt súgná az ünneplő egyház: Krisztus oldalán ragyogó szeretettel töltheted meg életed fájdalmasan szép teljességét. "Amikor jöttek lefelé a hegyről, meghagyta nekik, hogy amiket láttak, senkinek el ne beszéljék mindaddig, amíg az Emberfia fel nem támad a halálból." (Mk 9,9) Ő elrejtőzik, hogy közel lehessen hozzánk. Mindhalálig lobogó szeretetével átváltoztat bennünket, hogy kivirágozzon szívünkben iránta a bizalom, "amíg a nappal fel nem virrad, és a hajnalcsillag föl nem kél" (vö. 2Pét 1,19). Szürke Gandalfként velünk járja életünk útját, Fehér Gandalfként végső győzelemre segít.