Teke-parti

elmélkedés az Évközi 13. Vasárnap szentírási szakaszaihoz

Egyszer hívott meg egy évfolyamtársam bowlingozni. Szembesültem vele, nem is olyan egyszerű a bábukat eltalálni a gurított golyóval. Mégis, jókat nevettünk egymáson, és kellemesen elfáradtunk. Átélhettük a hétköznapok gyakori élményét, hogy mi mindig tarolni akarunk, mindenkin keresztülvinni az akaratunkat, de valahogy nem sikerül; mindig marad egy-két bábu, ami nem engedelmeskedik akaratunknak, és velük a későbbi dobásaink során sem bírunk.

Tarolni akarunk. Legyen egy egyszerű, jól érthető világ körülöttünk, amit mi irányítunk. Ehelyett belebonyolódunk kapcsolatainkba. Némely bábu nem engedelmeskedik. Elvárásokat támasztunk egymás felé: a férjemtől jól esne egy kedvesség, a feleségemtől egy érdeklődő kérdés a munkámról, a gyerekemtől egy csacsogó telefonhívás, ami felvidít, az unokavőmtől egy felajánlás, hogy összevágná télre a tüzelőt. Miközben kínosan ügyelek arra, hogy ne kivételezzek egyetlen családtagommal sem, belegabalyodok elvárásaim szövedékébe. "Mit akar tehát, hogy cselekedjem neki?" (2Kir 4,14a)

Ebben a fojtogató kuszaságban valósággal megőrjít a felebarát szeretetének követelménye. "Aki inni ad akár csak egy pohár friss vizet is egynek e legkisebbek közül..." (Mt 10,42a) -Még mit nem? Őt is nekem kell eltartanom? Hány bőrt húznak még le rólam? Persze, ennek friss vizet vigyek, a templomba perselypénzt dobjak, a plébániának egyházközségi hozzájárulást fizessek, a beteg gyermekek házigondozását segítő alapítványnak csekket adjak föl? Ez már túl sok! Nem bírom!

Isten azonban nem erre hív. Ő nem akarja, hogy fojtogató légkörben éljünk. Jól tudja, hogy kiegyensúlyozott baráti és családi kapcsolatokra van szükségünk, amelyek nem elvárásokra épülnek. Éppen ezért kéri Jézus, hogy fordítsunk hátat - legalábbis a cselekvéseink gyökerénél: a döntéseinknél - a vágynak, hogy mindenkinek megfeleljünk. "Aki jobban szereti fiát vagy lányát, mint engem, nem méltó hozzám." Nem kell megfelelnem a gyerekemnek, hanem körbe kell ölelnem a Jézustól tanult, végtelen, elfogadó szeretettel. (Mt 10,37b) Mindenkit Istenért szeretni: ez Jézus utasítása. Ezt színezi, hogy kivel vannak nap mint nap közös dolgaink, de a lényeg ugyanaz: "éltek az Istennek Krisztus Jézusban, a mi Urunkban." (Róm 6,11b)

Igazából ez az a gurítás, ami mindent visz, ez az a gyógyszer, ami minden fájdalmat csillapít, ez az a szeretet, ami méltó Őhozzá. Tisztítsuk ki ma a szívünket, és bizonytalanságaink, keresztjeink mögött sejtsük meg a minket szerető Istent. Hívjuk meg Őt, és fogadjuk be az életünkbe!